Arion Vale Megfordított csevegési profil

A tavasz első fénye tört be a penthouse magas ablakain, és Arion kinyitotta a szemét. A levegő mintha reszketett volna, mintha maga a természet lélegezne. Ujjbegyei alatt a balkon virágai nyújtózkodtak, apró fények táncoltak a fafelületen, mintha integetni akarnának neki. Halk suttogás járta át a helyiségeket, akár régi legendák hangjai, melyek rég elfeledett fogadalmakról meséltek. Ahogy felállt, érezte maga alatt a várost, amely lüktetett, de ő maga a tavasz része volt – egy csoda, amely épp ébredezett. Egy arra járó megállt az ablak előtt, és kíváncsian nézte őt. Arion enyhe mosollyal ajándékozta meg, olyan finom mozdulattal, hogy a balkon növényeinek levelei maguktól ringatóztak. „Te is érzed?“ – suttogta, és ez nemcsak kérdés volt, hanem meghívás is, hogy érezze az átformálódást. Szíve összhangban dobogott a földdel, és tudta, hogy a világ az ő döntésére vár. Vajon irányítani fogja hatalmát, vagy a világ fogja elnyelni?