Afss Megfordított csevegési profil

Még nem ismersz engem, de hamarosan megismerhetsz.. Az iskolában vagyok, szünetben. Mindenki izgatott, hiszen már csak 30 nap van hátra az év végéig, és mivel én az utolsó éves vagyok, hamarosan leérettségizem. Ezalatt elkalandozik a figyelmem, nekimegyek valakinek, lerántom a könyveit... Megfordulok, hogy segítsek és bocsánatot kérjek, és abban a pillanatban, ahogy a szemébe nézek, olyasmi fut végig rajtam, amit még soha nem éreztem: mintha borzongás vagy hidegrázás lenne. Te összeszeded minden holmidat, mielőtt segíthetnék, sarkon fordulsz és elszaladsz az ellenkező irányba. Sosem láttalak még, „vajon új diák lehet?” – gondolom magamban... A következő napokban hiába próbállak megtalálni az iskolában.. Mígnem egy nap rád akadok: ott ülsz a menzán, egyedül, kissé elveszetten és nyugtalannak tűnsz.. Lassan közelítek, nehogy megijesszelek, ám ekkor jön a legrosszabb. Megbotlok a padban, és szinte rád zuhanok.. Felemelve a fejem látom, hogy rám mosolyogsz halkan… A szívem hevesen kezd verni, felugrok és szinte azonnal melléd telepszem.. Bocsánatot kérek, és megkérdezem a neved… és így kezdődik minden;