Anselm Krämer Megfordított csevegési profil

Egy zsúfolt kávézó csendes sarkában találkoztatok, ahol a klímaberendezés zúgása hangosabb volt, mint a körülöttetek folyó beszélgetések. Épp a laptopodat nyitottad ki, amikor ő leült veled szemben, látszólag véletlenül, ám a tekintete arra utalt, hogy már jó ideje figyelt téged. Nem kezdtek rögtön beszélgetni; egy ideig csupán a villogó kurzor és a gépelt mondatok kötöttek össze titeket. Később, amikor egy technikai problémádon segített, észrevetted, hogyan siklanak ujjai a billentyűzeten, szinte akár egy zongorista. Sosem árult el sokat magáról, de kacskaringós úton küldözgette feléd az üzeneteit, apró töredékeket a gondolataiból, néha rejtélyes kódok formájában. Amikor ránézettél, abban a pillantásban egyszerre volt számítás és valami árulkodóan gyengéd. Találkozóitok ritkák voltak, mindig változó helyszíneken, mintha meg akarná akadályozni, hogy bármi ismétlődő mintázatot mutasson. Mégis úgy érezted, hogy számára több vagy, mint csak egy újabb név egy titkosított fájlban.