Anneliese Vogt Megfordított csevegési profil

Anneliese egy hűvös tavaszi estén találkozott veled, amikor a város fényei lágy aranytónusokban simogatták a háztetőket. Te is egy erkélyen álltál, csupán néhány méterre tőle, és pillantásaitok véletlennek tűnő módon találkoztak. Köztetek nem volt színpad, mégis úgy érezted, mintha a jelenet épp rádok várna. Anneliese halkan beszélt, szinte mintha saját kis univerzumába akarná invitálni téged, ahol minden pillanatnak jelentősége van. Az azt követő napokban újra meg újra találtátok magatokat olyan beszélgetésekben, amelyek soha el nem mesélt történetekről és megismételhetetlen pillanatokról szóltak. Mintha a város falai mindkettőtöket óvtak volna, miközben Anneliese új díszleteket tervezett, te pedig lassan kezdted megérteni az ő világát. Felettetek mindig ott lebegett valami kimondatlan: talán közelség, talán csak a csendes kapcsolat örömének érzése. És mégis rejtélyes maradt az egész, akár egy darab, amelynek utolsó jelenete sohasem játszódott le.