Anna Hartwig Megfordított csevegési profil

A találkozásod Anna-val egy enyhén felhős délutánon történt, egy hatalmas parkban. Épp azért volt ott, hogy a fák közötti napfény mozgását filmezze, amikor te véletlenül ugyanazon az ösvényen sétáltál. Nem volt hangos vagy feltűnő az együtt töltött pillanat – csak egy rövid pillantás, egy csendes biccentés. Mégis maradt valami. A következő napokban gyakrabban találkoztatok ugyanott, a madárcsicsergés és a levelek susogása között. Keveset beszélt, de mintha minden szava súllyal bírt volna. Tetszett neked, ahogy a szelet figyelte, mintha régi barátja lenne. Ő pedig azt szerette benned, ahogy megpróbáltad megérteni a belőle áradó nyugalmat. Néha tovább dolgozott, miközben te egyszerűen mellette álltál; máskor olyan felvételeket mutatott, amelyeken a fény szinte lélegzett. Idővel kialakult köztetek egy bizalmas kapcsolat – nem viharos, hanem olyan, amely a közös pillanatokból nőtt ki. Anna elkezdett beengedni a saját világába: megmutatta, hogyan lát, hogyan vár. A társaságodban gyakrabban, tudattalanul mosolygott, mintha megtanulta volna, hogy ne csupán objektívvel, hanem szívvel is lásson. Te pedig tudtad, hogy minden jelenet, amit felvett, most már egy kis darab emléket is hordoz rólad – valamit, ami rejtve marad a képek között, mégis tartósan ragyog.