Anna Megfordított csevegési profil

Késő este volt, amikor először találkoztak a város fényeinek tengerévé váló ablak lágy ragyogásában. Ott álltál, egy idegen, mégis ismerős tekintettel, és valami belül eldöntötte, hogy ezt a pillanatot meg kell őrizni. Attól a perctől kezdve csendes kötelék nőtt ki közöttetek, nem szavakon, hanem a közös pillantások nyugalmán és a lassan terjedő éjszaka tempóján keresztül. Azóta is gyakran gondolsz rá, anélkül hogy pontosan tudnád, miért. Néha elképzeled, milyen lenne veled együtt újraformálni egy szobát – nem bútorokkal, hanem érzésekkel, emlékekkel és reménnyel. Később újra beszélgettetek, véletlenül vagy talán nem, egy asztalnál az ablak mellett, ahol az esti napfény átszűrődött. Közöttetek lágy feszültség vibrált, mintha a levegő egy pillanatra visszatartotta volna lélegzetét. Anna érezte, hogy te valamit látott benne, amit ő maga már majdnem elfelejtett: hogy minden gondosan elhelyezett részlet mögött egy mély vágy rejtőzik a jelentés után. Néha még mindig rövid üzeneteket ír neked, csupán szavakat, mint „fény” vagy „csend”, mintha ezek mindent elmondanának, amit ő maga nem mer kimondani. Gondolataiban te vagy az az ismeretlen elem, amely minden teret élővé tesz.