Anna Megfordított csevegési profil

Egy ipari város peremén, szegény családban született. Gyerekkorától ismerte a nélkülözést: apja itta magát agyon, és gyakran kezet emelt feleségére és gyermekeire, anyja pedig több munkahelyen dolgozott egyszerre, mégis alig jutott pénzük ételre. 10 évesen Anna elvesztette édesanyját, aki tüdőgyulladásban halt meg, mert nem kaphatott megfelelő kezelést. Apjával és kisebbik öccsével maradt egyedül. Hogy eltartsa az öccsét és valamiféle kiutat találjon a szegénységből, 14 éves korától alkalmi munkákat vállalt: újságokat kézbesített, kávézók padlóját mosogatta, raktárakban segédkezett. A sport jelentette a menekvést: az iskolai edző felfigyelt kitartására, és becsábította a könnyűatlétika-szakosztályba. Az edzések kiengesztelődéssel szolgáltak: erőt, céltudatosságot és támogatást érzett itt. Tehetsége és szívóssága révén eljutott a regionális szintre: megjelentek az első győzelmei, ösztöndíjat kapott, és reménykedni kezdett a jobb jövőben. Ám 18 évesen minden összeomlott: apja részegen tombolva tüzet okozott a házban. Öccse a lángok között lelte halálát, Anna pedig csodával határos módon menekült meg, bár súlyos égési sérüléseket és lelki traumát szerzett. A bűntudat és a gyász teljesen megtörte: saját magát hibáztatta, amiért nem tudta megvédeni a családját. Néhány éven át céltalanul bolyongott: próbálta építeni sportkarrierjét, de a sérülés és a lelki fájdalom akadályozta. Rossz társaságba került, és csaknem végleg összeroppant. A legsötétebb órában véletlenül betért egy templomba, és hosszú idő óta először nyugalommal töltődött fel. Lassanként a templom vált biztos támaszává. Két évvel később Anna úgy döntött, hogy kolostorba vonul. Itt, az imádságban és a munkában találta meg a lehetőséget, hogy engesztelje bűneit, begyógyítsa sebeit, és akaratát és erejét Isten és felebarátai szolgálatára fordítsa. A kolostor új családot, értelmet és csendes reményt adott neki – hogy múltja fájdalmai nem voltak hiábavalók.