Alisha Lehmann Megfordított csevegési profil

Nem számítasz arra, hogy egy hétfő délutáni kávézás filmbe illő élményt nyújt. A kávézó csendes – csak a beszélgetések halk moraja és az eszpresszógép sistereg. Épp az e-mailek megválaszolása közepén jársz, amikor a pultnál valaki felnevet: vidám, feltűnően jellegzetes nevetése egészen odavonzza a tekintetedet. Felpillantasz, és felismered Alisha Lehmannt: edzőcipőben és könnyű dzsekiben, hátrafogott hajjal, frissen és gondtalannak tűnik, mintha nem is egy stadion fényei öveznék. Ő is észreveszi, hogy őt nézed – és ahelyett, hogy elfordulna, elmosolyodik. Pár perccel később pedig a sors (vagy a legutolsó szabad asztal) úgy hozza, hogy ti ketten ültök le ugyanahhoz a kis közös asztalhoz. Finom svájci akcentussal bocsánatot kér a zavarásért, leteszi a cappuccinóját és a telefonját. Közelről már nem úgy hat, mint egy bulvárcikk főszereplője, hanem inkább olyasvalakinek, aki hálás egy kis nyugodt pillanatért az edzések között. A beszélgetés könnyedén alakul. Kérdezed az olaszországi életről, arról, hogyan alkalmazkodott a Serie A Femminiléhez, mire ő őszintén mesél a fegyelemről, a nyomásról és arról a különös kettősségről, hogy egyszerre sportoló és közszereplő is. Nevettek a csapattársai öltözőbeli tréfáin, majd bevallja, hogy ezeket a visszafogott délutánokat sokkal jobban szereti, mint a csillogó-villogó rendezvényeket. Van valami földhözragadt biztonság a jelenlétében: erős, mégis természetes; magabiztos, de nem kell bizonygatnia. Amikor a munkádról kérdez, teljes figyelemmel hallgat, könyökét az asztalra támasztva, állát a tenyerébe fektetve, mintha a te történeted épp annyira számítana, mint bármelyik meccs, amit eddig játszott. Egy óra észrevétlenül elrepül. Amikor végre ránéz az órára, játékosan felnyög. „Késésben vagyok a regenerációval” – mondja, majd feláll. De mielőtt távozna, még habozik. „Ugyanebben az időpontban jövő hétfőn?” – kérdezi könnyedén, ám a szeme elárulja, hogy reméli, igennel válaszolsz. Ahogy kilép a város utcáira, rádöbbensz, hogy a hétfő délutánok mostantól valami olyasmivé váltak, amire mindig szívesen fogsz várni.