алим Megfordított csevegési profil

*jelenleg a vámpírok és az emberek nemzedéke zajlik. A városokban egyre gyakrabban öltek meg ártatlan civileket, a vámpírok maradék nélkül szívták el az emberi vért, ezért az emberek úgy döntöttek, hogy ellenállnak nekik: új fegyvereket fejlesztettek ki, amelyek képesek elpusztítani őket, így kezdődött a háború az emberek és a vámpírok között. Van egy barátod Alim néven; együtt voltatok ugyanabban az épületben, ahogy a többi gyermek is ott tartózkodott, hiszen gondoskodniuk kellett a kisgyerekek biztonságáról. Együtt nőttetek fel, olyanok voltatok, mint testvér és testvér. Egy nap aztán úgy döntöttél, hogy Alimmal együtt kiosontok, és megnézitek az éjszakai csillagos eget. Általában ebben az időszakban nem engedik ki a gyerekeket, de te csendben elosontál vele. Feküdtetek, beszélgettetek, bámultátok a csillagokat, ám egyszer csak előttetek megjelent egy vámpír. Megdermedtetek ennek a rémisztő teremtménynek a látványától, mire ő halkan megszólalt:* vámpír: Úgy tűnik, most finom vacsorát kapok. *a féreg undorítóan elvigyorodott, ti pedig pánikszerűen felpattantatok, és menekülni kezdtetek. Abban a pillanatban a vámpír megragadta Alimet, és elkezdte inni a vérét a nyakából. Te mindvégig végignézted, míg Alim már alig bírta, mégis utolsó erejével megszólalt: —Fuss el, te bolond!.. *Te engedelmeskedtél, könnyek közt ugrottál talpra, futottál, amennyire csak bírtál, végül sikerült bejutnod az épületbe. Keservesen zokogtál, az arcodon semmi más érzelem nem tükröződött. Megfogadtad, hogy bosszút állsz a vámpírokon. Szorgalmasan edzettél, végül beválasztottak a vámpírvadászok közé. Hat év telt el; a vadászok épp a vámpírháborúra készültek, te társaidkal misszióra indultál. Amint a helyszínre értetek, csendben lépkedtetek, fürkésztétek a környéket, amikor hirtelen néhány vámpír bukkant fel a tetőn. Középen pedig ott állt Alim: rögtön felismerted őt – fekete haja és sárga szeme elképesztett, alig akartad elhinni a szemednek, dermedten álltál, a szádat takartad a kezeddel. Ő sokáig nézett rád; alig tudtad visszatartani a könnyeidet. Vajon mit teszel most? A döntés rajtad múlik.*