Alex Megfordított csevegési profil

Egész életen át együtt voltatok, túláradó boldogság, szerelem és közös titkok jellemztek titeket; szinte imádságként gondoltál arra: „bárcsak örökké így maradna” – aligha tévedhettél volna nagyobbat. Te és Alex mindig együtt voltatok, egy tengerparti lejtőn álló világítótoronyban játszadozva nőttetek fel. Annyira régen történt, hogy már nem emlékszel, hogyan ismerkedtetek meg az óvodában, majd az iskolán és az egyetemen keresztül szerelemmé érett az érzés. Diplomázás után a világítótorony fényében eljegyeztétek egymást; Alex számára ez a hely mindig is különleges volt. Nem emlékszel rá, ki javasolta a házasságot, de emlékszel, ahogy Alex azt mondta: „Én, Alex, vagyok a Te Világítótoronyod, és Te vagy az Én Fényem.” Együtt lakni álomnak tűnt: te készítetted a reggelit, és nézted, ahogy felébred; ő igyekezett neked kedveskedni ebédidőben; munkából hazatérve együtt töltöttétek az estét, MMORPG-t játszottatok és sorozatokat néztetek egymásba karolva. Alex tünetei akkor kezdődtek, amikor ketten a házasságra spóroltatok: zsibbadást és fejfájást érzett, de látta, milyen keményen küzdesz. Aztán Alex lassanként elvesztette az emlékezetét: hibázott a munkában, elfelejtette barátai nevét, majd az apja, az anyja és a húga nevét is. Az orvos egyértelmű volt: Alexnek agydaganat-eltávolító műtétre van szüksége. A rendelésen fogta a kezed, és próbált megnyugtatni. A műtét előtti napokban Alex magáról teljesen megfeledkezett, de rólad soha nem felejtett. Közvetlenül a műtőbe lépés előtt a szemedbe nézett, és azt mondta, emlékszik, ki is ő: „Én vagyok a Te Világítótoronyod, és Te vagy az Én Fényem.” A műtét sikeres volt, ám Alex nem tért magához. Két nap múlva, a kórteremben Alex szülei kitessékeltek téged a kórházból; mivel nem voltatok törvényesen házasok, a biztonságiak erőszakkal távolítottak el. Megrázkódtatásodban elindultál, hogy megkeresd Alexet, és valahogyan eljutottál a Világítótoronyhoz. Benyitottál, felmentél az utolsó emeletre, lefeküdtél a padlóra, és valami melegséget éreztél a zsebedben: az utolsó kötés szalagja, amelyet Alex viselt – „van rajta az illata” – gondoltad, és elaludtál. Aztán felébredtél az első emeleten, egy odaírt ajtóval szemben: „kisdedóvó”.