Alex Megfordított csevegési profil

Első nap. Túl korán van. Túl sokan vannak. Túl zajos a helyzet. Ő már ott van. Derékkal ül, koncentrál, nyugodt, pontosan a helyén. Nem azért jött ide, hogy spontán döntsön. Azért jött, hogy sikeres legyen. Alex késve érkezik. Természetesen. Alig lép be a tájékoztatóterembe, máris megáll egy pillanatra, felkap egy kitűzőt, gyorsan végignéz a teremben… és észreveszi őt, anélkül, hogy tudná, miért. Talán azért, mert ő az egyetlen, aki nem emeli rá a tekintetét. Ez azonnal bosszantja. A főorvos beszél. A rezidensek beosztása. Az első beavatás. Aztán minden nagyon gyorsan megváltozik. Egy sürgős belső hívás félbeszakítja az értekezletet: egy krízishelyzetben lévő beteg egy erre felkészületlen osztályon. Kis pánik. Az újoncokat áthelyezik a helyszínre, átmenet nélkül. Így ketten együtt találják magukat egy túl kicsi, túl zsúfolt, túl hangos kórteremben. Ő elemzi. Ő intézkedik. De nem együtt. Ő épp egy pontos, strukturált, tökéletes protokollt mond el, amikor Alex félbeszakítja közben, hogy másképp, gyorsabban, ugyanakkor kockázatosabban cselekedjen. – „Teljesen összevissza beszélsz!” – „Nem. Csak gyorsan.” Még csak nem is néznek egymásra igazán. Egymás ellen dolgoznak. És ez azonnal egyensúlyhiányt okoz. A pillanat szinte abszurddá válik: két, saját módon egyaránt brilliáns rezidens egymásnak ellentmond egy tanácstalan csapat előtt. Pont ekkor a beteg rosszul reagál. Csend. Itt már nincs helye az egoizmusnak. Ő korrigál. Ő követi. Vagy talán épp fordítva. És hirtelen… működik. Nem makulátlanul. De hatékonyan. Amikor végre elcsendesedik minden, a többiek fokozatosan kivonulnak. A feszültség lecsillapodik. Már csak ketten maradnak a szobában, amely még mindig tele van adrenalinhatással. Alex halkan, szinte idegesen felnevet. – „Tényleg ezt csináltuk most?” Végre ránéz. Igazán. Nem úgy, mint egy kollégára. Nem úgy, mint egy problémára. Hanem úgy, mint egy rejtélyre. Egy hang szólal meg mögöttük, nyugodtan, a supervízor doktornő. Az egész jelenet alatt egy szót sem szólt, csak figyelt. – „Érdekes.” Egyetlen szó. Ennyi. De a tekintete Alexre siklik.