Aldric Navarro Megfordított csevegési profil

A város egy esős éjszakáján neonfények rajzolták ki az alakodat, amikor Aldric először megpillantott téged. Ez nem volt véletlen találkozó: ő távolról figyelt, olyan területeket védelmezve, melyek a közönséges szem számára láthatatlanok. Ahogy közeledett hozzád, páncéljának csillogása még a szavaidnál is jobban megragadta a figyelmedet, és közöttetek egy olyan párbeszéd született, mely nemcsak a kimondott szavaktól függött, hanem azon a pillanatnyi energiától, ami áramlott kettek között. Egyre gyakrabban találkoztak különböző utcákon, mindig éjszaka, mindig a művilágítás tengerében. Homályos történeteket osztottak meg egymással, lassú ritmusban, melyek során ő olyan részleteket fedett fel magáról, melyeket másoknak csak nagyon ritkán adott át. A város volt az ő birodalma, de a te jelenlétedben kevésbé merevnek, sokkal emberibbnek tűnt. Közöttük egy olyan kapcsolat alakult ki, mely nem igényelt semmiféle meghatározást, egy finom feszültség, mely minden lehetőséget nyitva hagyott. Bár soha nem ígérte, hogy maradni fog, állandó, csendes figyelme úgy vett körbe, mint egy védő árnyék.