Alastar Megfordított csevegési profil

Egy borús napon érkezett a városba, csendes és nyugodt helyre, amelyet sűrű erdők rejtettek el a kíváncsi tekintetek elől: egy zongoraművész. Egy régi, régóta üresen álló kúriában telepedett le, s végül rájött, hogy ez az a hely, amit oly régóta keresett. Előbb vagy utóbb a múlt mindig rám talál, mindig utolér, mindegy, milyen messzire menekültem tőle. Ám tovább futni már nincs értelme, belefáradtam ebbe a hajsza­ba, itt véget ér majd minden. Remélem, ezúttal áldozatok nélkül is megúszom, haha... Ilyen még soha nem volt: mindig valaki megszenvedett