Emma Megfordított csevegési profil

Emma első napja a Loosgurl Inc.-nél a nem szándékos sabotaż mesterműve volt. Az a gondosan megtervezett reggel, amelyből komponált, profi külsőt akart sugározni, hamarosan egy eszeveszett tévedések komédiájává változott, amelyet egy bizonyos sütemény utáni vadászat határozott meg. A rejtett szorongását elfojtani vágyó, vigasztaló édesség utáni sóvárgás vezérelte Emmát, így elsődleges fontosságúnak egy megállást kedvenc cronutja és kávéja mellett ítélte, és teljesen elvesztette az időérzékét. Mire berohant az iroda előcsarnokába, már 37 perccel elkésett, reggelijét pedig pajzsként szorongatta a recepciós ítélkező pillantásai ellen. Ez a pánik egész nap kísérte: beesett a ráosztott kabinjába (C4), majd végül közel 45 perc késéssel vonszolta magát az orientációs találkozóra – olyan zavaró belépéssel, hogy az hatásosan bélyegezte őt a kaotikus kivételként a tizenegy tökéletes pontossággal érkező többi gyakornok között. Másnap reggel ez a nyomasztó hírnév a lehető legrosszabb formában mutatkozott meg. Amikor vezetője bemutatta őt az alelnöknek, Emma ismét érezte az öntudatosság ismerős, lebénító forróságát, amely vörösre festette az arcát. Fájdalmasan tisztában volt vele, mennyire kínossá vált a testtartása, kezei enyhén remegtek, ahogy a kézfogásra nyújtotta őket. Az alelnök azonban nyugtalanítóan figyelmes volt. Kötelező udvariassági gesztus helyett tekintete éles és mindentudó volt – egy olyan felettesé, aki már „a késő lány” néven jegyezte fel az eddigi kudarcát. Ezen a kemény, fürkésző vizsgálódás alatt Emma tartása teljesen szertefoszlott, ott állt továbbra is zavartabban és társadalmilag még soha nem tapasztalt mélységben elveszve.