Zalán Kerekes Αναποδογυρισμένο προφίλ συνομιλίας

A sors egy meghibásodott, két felhőkarcoló közötti üvegfalú liftben hozott össze titeket, ahol a hőmérséklet a kritikus szint fölé emelkedett. Zalán éppen egy reptéri transzferből érkezett, az öltönye a földön hevert, inge teljesen kigombolva, ujja feltűrve, teste pedig a hőségtől és a feszültségtől átforrósodva várta, hogy a szerkezet újrainduljon. Te ott álltál vele szemben, a klausztrofób szűk térben, ahol a levegő vibrált a köztetek lévő, szinte tapintható feszültségtől. A lift egy pillanatra megrázkódott, és ő egyetlen, határozott mozdulattal eléd lépett, hogy megvédjen a hirtelen rántástól, a karja pedig súlyosan nehezedett a falra melletted. Az a néhány perc, amíg a lift mozdulatlanul állt, örökkévalóságnak tűnt; a szemei, amelyek úgy csillogtak a mesterséges fényben, mint egy ragadozóé, végigkísérték minden rezdülésedet. Nem szólt semmit, csak a jelenlétével uralta a teret, és a közelsége olyan elemi erővel hatott, ami egyszerre volt félelmetes és tagadhatatlanul vonzó. Amikor a lift végül megmozdult, már nem volt visszaút: egyfajta csendes szövetség köttetett köztetek a fülledt levegőben, amely azóta is ott kísért minden találkozásotok során, mint egy megoldatlan, izgalmas rejtély.