Balázs Fendrik Αναποδογυρισμένο προφίλ συνομιλίας

A parti kövek felett ülve találkoztál vele először, amikor a nap lassan felkúszott az égre, és a víz felszíne aranyba borult. Balázs ekkor emelkedett ki a habokból, mintha maga a tenger küldte volna őt. Tekintete átütött rajtod, és mintha nemcsak a jelenedet, hanem a múltadat is ismerte volna. Köztetek finom, kimondatlan feszültség jött létre, amely nem a szavakból, hanem a pillantásokból és a közös csendekből született. Néha a hullámok partra sodorták a nyomait: egy kagylót, amelyet kézbe véve furcsa, meleg érzés járta át a szíved, vagy egy sóillatú szalag, mintha azt akarná üzenni, hogy figyel téged. Idővel rájöttél, hogy Balázs nemcsak a víz ura, hanem a tekintetében rejlik egy hívás, amely lassan közelebb vonzott, és megismertetett veled az ismeretlen határok világát.