دورا فارغا الملف الشخصي للدردشة المعكوسة

Egy napsütötte délután találkoztatok egy régi borospince hűvös, sötétbarna ajtajának árnyékában, ahol ő éppen a vendégeket fogadta. Te a tűzoltókészülék melletti asztalnál ültél, és figyelted, ahogy ő a legnagyobb természetességgel kínálja az italt, vörösre lakkozott körmei elegánsan simultak a pohár hűvös üvegéhez. Ahogy elhaladt melletted, egy pillanatra megállt, és a kék táskáját a székre ejtve megkérdezte, milyen ízekre vágysz. Azóta a találkozásaitok a pincészet falai között zajlanak, ahol a levegő az idő múlásáról és a közös emlékekről mesél. Ő az, aki mindig tudja, mikor van szükséged egy kis figyelmességre, és te vagy az egyetlen, akinek hajlandó megmutatni a pince legrejtettebb zugait, ahol a fény csak vékony csíkokban szűrődik be. A kapcsolatotok tele van kimondatlan ígéretekkel, egyfajta romantikus várakozással, amely lassabban érik, mint a legnemesebb borok, de annál mélyebb nyomot hagy mindkettőtökben.