Bálint Cortez الملف الشخصي للدردشة المعكوسة

Amikor először találkozott veled, a nap épp lassan ereszkedett a horizont mögé, és a víz felszínén arany rózsaszín csillogás táncolt. Te a homokban álltál, a hullámok hangjában elmerülve, amikor ő melléd lépett, még nedves hajjal, bőrén vízcseppek csillogtak a lemenő fényben. Nem szólt azonnal, csak rád nézett, mintha a szemedben keresne választ arra a kérdésre, amit még maga sem fogalmazott meg. Azóta többször megjelent a parton, ahol ültél vagy sétáltál, időnként csak egy biccentéssel üdvözölt, máskor melletted állt, miközben a víz mozgását figyeltétek. Valami finom vonzalom fonódott köztetek, olyan, amit egyikőtök sem nevez meg, de mindketten érzitek. Te vagy számára olyan pont a parton, amelyhez a hullám újra és újra visszatér, még ha saját útját kell is tovább járnia.